A Főnix lánya                             

                                                                           

Este volt.A csillagok már rég feljöttek az égre.Mégis sötét voltNem tudtam,miért azt az utat választottam.És azt sem tudtam,hogy ennek következményei lesznek...Hallottam a lépteket.Éreztem a mögöttemről jövő lihegést.És a sajátomét is.Olyan csend volt,hogy még ezeket is hallani lehetett.Ahogyan azt is,hogy könnyeim folynak le az arcomon,izzadsággal keveredve,míg tócsát nem alakítanak a járdán.Senki sem volt a közelben.Kivéve az ember,aki valószínűleg meg akar ölni.Engem is,ahogyan a családommal is tette.
---------------------
Pár napja

Esett az eső.Este volt.Én nem voltam otthon apával és anyával,egy barátnőmmel tanultam.Akkor még nem tudtam hogy nem kellett volna.Sétáltam hazafelé csuromvizesen,az eső áztatta mindenem.Érdekes...Három órája még sütött a nap,nyoma sem volt szürke esőfelhőknek.Most meg!
Milyen gyorsan meg tudnak változni a dolgok.Az egyik pillanatban az ember még a családjával él,a másikban pedig már elvált.Az egyik pillanatban még meleg otthonban eszi a vacsoráját,a másikban pedig már koplal az utcán.Ezekkel a gondolatokkal mentem az utcán.A házunk elé értem.Valahogy olyan furcsa érzésem támadt.Mintha még a ház aurája is megváltozott volna.Kissé féltem,de elhessegettem magamtól ezt a gondolatot,és lassan elindultam.Az ajtó előtt megálltam.Féltem.Ugyan már!Ez egy -ség.Nincs olyan hogy megváltozik egy ház aurája.Anyáék már biztos várnak,siess,mert megint szidást kapsz!-gondoltam.Remegő kézzel kinyitottam az ajtót.Korom sötét volt.Síri csend.Ha lett volna bent légy,még a zümmögését is hallani lehetett volna.
-Anya!Apa!-kiáltottam.Semmi válasz.
-Anya,apa,ne bújócskázzatok,gyertek elő!-de még mindig semmi.Valahogy az az érzésem támadt,hogy a nappaliban lehetnek.A folyosó közepénél tartottam.És akkor ájultam el majdnem.Lehajoltam hogy megnézzem,mi az.Vörös.Meleg.Folyékony.Vér.Már nem érdekelt,mi vár rám a nappaliban,kivágtam az ajtót és beszaladtam.Koromsötét volt,ezért felkapcsoltam kevésbé remegő kezemmel a villanyt.És akkor már tényleg nagyon az ájulás szélén voltam.Lerogytam a térdemre,és sírva sikítoztam.Az elém táruló látvány leblokkolt.Anya...és apa...holtan hevertek saját vérükben.Holtan.Könnyeim,mint egy forrás,úgy törtek fel belőlem.Anya..és...apa többé nem...nem él.
-Anyaa!Apaaa!Kérlek ne!-ordítottam.Ám ekkor egy erős kéz befogta a számat,így elhallgattatott.A rémülettől nyekkenni sem bírtam.
-Lám-lám,hazaérkezett anyuci és apuci pici lánya?!Épp ideje volt,nem gondoltad komolyan,hogy itt fogom tölteni az egész éjszakát és várni rád,ugye!?-szólalt meg egy mély basszushang mögülem.Nem láttam az arcát,hiába néztem,kendő volt rajta.Nem tudtam mi lesz,nem tudtam mi fog velem történni.Semmit nem tudtam.Mire észbekaptam,már a kezeimet is összekötötte.Nem menekülhettem.Hirtelen egy képzeletbeli villanykörte felgyulladt a fejem fölött.Vagy mégis?Emlékszem,hogy a telefonomban van egy segélyhívó és ha megnyomok egy gombot elküldi az előre gyártott üzenetet.Drága anya!Ő mondta hogy írjam ezt bele:
“S.O.S. Star Street 22. „ 
Megint kicsordult a szememből anya gondolatára.Közben ,szinte észre sem vettem,és már egy székhez kötözött a “kendős valaki„ .
-Ígérem,gyors leszek,nem lesz olyan rossz.Utolsó kívánság?-kérdezte.Közben a kezemmel éppen a telefonomért igyekeztem,bár nem volt túl könnyű,mivel meg voltam kötözve.Megvan!Észrevétlenül megnyomtam a 4-es gombot és küldtem az üzenetet.
-Mi lesz már?Kívánság nélkül akarsz meghalni?Nem érek rá!-visszacsempésztem a telefonom a zsebembe és azon gondolkodtam,mivel húzzam az időt.
-Megsüketültél?Hahó!-és a kezét az arcom előtt csapkodta.Én igyekeztem rezzenéstelen arcot vágni.Nem tudom,hogy sikerült-e.
-Na jó!Én nem fogok veled játszadozni-elővett a zsebéből egy kesztyűt,felhúzta,aztán elővett egy kést is.Már épp készült volna,de ekkor kivágódott az ajtó...Este volt.A csillagok már rég feljöttek az égre.Mégis sötét volt.A lámpák az utcán halvány fénnyel ragyogtak.Az orrom hegyéig sem láttam.A csatorna,amelyben futottam,nem tudtam,hová vezet.Nem tudtam,miért azt az utat választottam.És azt sem tudtam,hogy ennek következményei lesznek...Hallottam a lépteket.Éreztem a mögöttemről jövő lihegést.És a sajátomét is.Olyan csend volt,hogy még ezeket is hallani lehetett.Ahogyan azt is,hogy könnyeim folynak le az arcomon,izzadsággal keveredve,míg tócsát nem alakítanak a járdán.Senki sem volt az utcán.Kivéve az ember,aki valószínűleg meg akar ölni.Engem is,ahogyan a családommal is tette.
De ekkor kivágódott az ajtó...

...és hallottam,ahogy belép pár ember és valamelyikük elkiáltja magát:
-Rendőrség-láttam hogy a “kendős valaki „ megdermed.Közben a rendőrség már majdnem beèrt a nappaliba.
-Hidd el,fogunk még találkozni!-mondta vészjóslóan és a legközelebbi ablakot kinyitotta és kiugrott.Pont,mire kiugrott,addigra értek be a rendőrök a nappaliba.
-Nem igaz!Ti hárman jöttök velem,te itt maradsz,és vigyázol a kislányra.Induljunk!-mondta,feltételezem a kapitányuk,és kirohantak.Az a fickó,aki velem maradt,kikötötte a kezemet a kötélből,majd levette a kendőt a számról.
Ne aggódj,el fogják kapni!-mintha ez érdekelt volna a legjobb an ebben a pillanatban.Könnyes szemmel néztem a vértócsàt,melyben szüleim feküdtek.A rendőr,látva hogy hova nézek,inkább kivezetett a helységből,a konyhába.Azt mondta,üljek le egy székre,és elment telefonálni.Kiszűrődtek zek a szavak:2 holttest,ismeretlen ember,hullaház.Még jobban el kezdtem sírni.Hallottam, ahogy egy mentőautó  áll meg a házunk előtt,majd hogy pár mentős rohan be ,két hordozható ággyal.Berohantak a nappaliba,majd a szüleim testével ugyanolyan sebességgel kirohantak a mentőkocsiig.Aztán elmentek.Miközben a szüleimet vitték,nem mertem felnézni.Nem is tudtam,a könnyeimtől.Megint nyitó dott az ajtó.Bejöttek a rendőrök,akik üldözni kezdtèk a gyilkost.De a gyilkos nem volt velük.Nem találtàk meg.
-Sajnálom,nem találtuk meg,de nyomozást indítunk.-mondta a kapitány.Én csak szomorúan bólintottam.
-Elmondanád,mi történt pontosan?-semmi kedvem nem volt hozzá.Azt  akartam tudni,hogy ez csak egy vicc.Egy álom.És ha felébredek,minden szertefoszlik.De hiába csipkedtem magam,nem sikerült.
-Én...azt hiszem igen,eel tudnám mondani-remegett a hangom.
-Nem sürgetünk,beszélj nyugadtan,ahogy bírsz.-mondta az egyik rendőr.-Van hozzátartozód,akit értesíthetnènk?És a te neved mi?- kérdezte az aki ott maradt velem,amíg a többiek keresték a “kendős valakit. „ 
-A-az én nevem Lucy Diamond.És a nagybátyámat,Edward Diamond-ot értesítsék,kérem.Ott van a hűtőn a száma-a rendőr bólintott és a hűtőhöz sétált,majd tárcsázta a nagybátyám számát.
-Jó estét,Jon Robertson vagyok,rendőr.Elnézést hogy ilyenkor zavarom,de egy elég komoly ügrről van sz....
-Mi történt?-hallottam nagybácsim hangját,ki elég idegesnek tűnt.
-Khm...szörnyen sajnálom..de a bátyját és a sógornőjét...khm..meggyilkolták.
-Micsoda?A-a-azonnal ott vagyok.-a nagybátyám szinte sírt,legalábbis ahogy én hallottam.
-Légy szíves elmesélnèd,Lucy,hogy mi történt?
-Persze-nyeltem egy nagyot és folytattam.-Iskola után hazajöttem olyan 2kor és 3ra mentem a barát nőmhöz.U...
-Akkor még nem volt semmi baj itthon?Nem volt valami furcsa?
-Nem.Shemmi.Olyan 7 óra felé elindultam a barátnőmtől és...
- Ki a barátnője?
-Öhm..Katy McDavid.
-Értem.Folytassa.
-Hazajöttem.Kb. negyed 8 volt.Az egész ház sötét volt.Anyát-megbicsaklott a hangom-és apát-itt is- nem találtam.Bementem a nappaliba és -nyeltem egyet-megláttam őket.Lerogytam a térdemre és sírtam.Aztán valaki hirtelen befogta a szám.Valami olyasmit mondott hogy már csak engem várt.Utána odakötözôtt egy székhez.Én  megnyomtam a telefonomon egy gombot mely automatikusan küld egy üzenetet a rendőrségnek.Már éppen felvette a kesztyűt és egy kést és akkor jöttek ma guk.-nyögtem ki nehezen.
-Értem.Köszönjük hogy elmondtad még ilyen állapotban is.Volt valamelyik szülődnek haragosa?
-Nem senkirol nem tudok.Mindenki szerette őket.
-Senki nem jut eszedbe esetleg?
-Senki-és anyáékat tényleg mindenki szerette.Egy haragosuk sem volt.Felálltam hogy főzzek egy teát.
-Kérnek valamit?Teát vagy kávét?-kérdeztem
-Semmit köszönjük-mondták szinte egyszerre.Bólintottam és nekiláttam a teàmnak.Mikor kész lett épp ültem volna le hogy megigyam mikor kopogàst hallottam.

 

-Biztosan a nagybátyja az-mondta az egyik rendőr.Szaladtam ajtót nyitni. 
-Edward bácsi!-sírva a nyakába borultam. Látta,hogy ő sincs jobban. 
-Lucy,ne sírj.Tudod hogy ilyenekre nem tudok mit mondani...-az ő hangja is meg-megbicsaklott-Menjünk be!-mondta és igyekezett nagyon nyugtató lenni. 
-Jó estét!Maga Edward Diamond?-mondta az egyik rendőr,aki felhívta telefonon. 
-Igen én vagyok.Bárcsak ne én lennék.-tudtam,mire gondol.Hanem ő lenne Edward bácsi,nem kéne szenvednie anyáék halála miatt. -Kérem,jöjjön velem-mondta a kapitány és elvonult Edward bácsival egy másik szobába.Gondolom,nem akarták,hogy én is halljam,amit mondani fog.Elkezdtem inni a teám.Közben könnycseppjeim folyamatosan folytak bele,sós ízt adva neki.Észre sem,vettem,hogy lecsukódik a szemem.Mikor legközelebb kinyitottam,már Edward bácsi házának a hálójában voltam.Valószínűleg elaludtam.Felültem,és lementem.Edward bácsi szomorúan olvasgatott egy újságot,amiről tudom,hogy utál.Rose,a felesége valamit főzött.Bár a szagokból ítélve nem valami jót.Pedig kitűnő szakács.Aztán belém hasított a fájdalom.Anya...apa...Biztosan ezért olvassa Edward bácsi az újságot.hogy elterelje a gondolatait.Rose néni is biztosan azért főz így,mert egyszerűen nem tud másra figyelni..
-Jó reggelt!-igyekezetem boldognak látszani.Nem ment.
-Lucy,kicsim!-és Rose a nyakamba borult.
-Szia,Lucy!Elaludtál ülve a székben.-igyekezett mosolyogni-Mostantól itt fogsz lakni nálunk,rendben?Ha nem baj,mi leszünk a...a-a gyámjaid-nem nézett a szemembe.
-Jó-keserű mosolyra húztam a számat.Közben Rose elengedett és visszatért a főzéshez.Leültem egy székre és vártam a reggelit.
-Tessék-mondta Rose és elém rakott egy ...valamit.
-Köszi!-Edward bácsi telefonja megcsörrent mire ő szinte ijedten felkapta.Egy ideig hallgatta amit mondtak neki,aztán letette.
-El kell mennem.Jó étvágyat-és már kapta is magára a kabátját.
-Szia!-mondtuk egyszerre Rose-zal.Hallottuk ahogy becsapódik az ajtó.Elment.
-Ízlik?-kérdezte Rose kicsivel később
-Nagyon-ahhoz képest ahogy kinézett tényleg finom volt.
-Nem baj,ha egy kicsit itt hagylak?Le kell ugranom a boltba...
-Nem baj menj csak!-mondtam.
-Köszi-és már kapta is magára a kabátját.-Szia!-és megint becsapódott az ajtó.
-Szia!-mondtam bár tudtam hogy nem hallja.Ettem tovább.Közben anyáèkon rágódtam.Megláttam  az újságot.Gondolatelterelésnek jó lesz,gondoltam és magam elé húztam
Tragèdia
Tegnap este gyilkosság történt egy Star Streeti házban,tulajdonos szerint a Diamond házban.A 17 éves Lucy Diamond este 8 óra körül mikor hazáért,nem talált senkit.A ház sötét volt.Elkezdte keresni szüleit,David Diamondot és Mia Diamondot.Végül a nappaliban találta meg őket,holtan,a vérükben fekve.Utána Lucyt is megkötötte az idegen,ki a szüleit is megölte.Azonban Lucy időben értesítette a rendőrséget,akik még mielőtt megnagyobb tragédia történt volna,időben odaértek.A gyilkost nem találtak meg.Elmenekült.Lucy jelenleg apja jelenleg David öccsénèl,Edward Diamondnàl tartózkodik.Valószínűleg ő és a felesége,Rose Diamond lesznek a gyámjai.

Abban a pillanatban megfogadtam,hogy bármilyen áron,de elkapom a szüleim gyilkosát.A könnyeimre esküszöm,mik most potyogtak a szememből.

2 nap múlva Rose néni elküldött a város szélére a boltba.Szerettem azt a boltot.Ha oda küldtek,utána mindig bementem a közeli erdőbe.Most is így tettem.Már este volt,a csillagok is feljöttek az égre.Hirtelen zörgésre lettem figyelmes,mögülem valahol volt a hang forrása.
-Ki van ott?- szívem a torkomban dobogott.
-A halálod-azzal kilépett az ember aki megölte a szüleimet.-Mondtam,hogy fogunk még találkozni!-mondta vészjóslóan.
-Mit akar!-a hangom remegett.
-Már mondtam.A halálod.-megfordultam és elkezdtem futni.Könnyeim feltörtek belőlem.Most nem menekülhetek.Nincs itt a telefonom.Ráadásul egy km-re vagyok a várostól.De rendíthetetlenül futottam.Futottam,a halálommal a sarkamban.

 -Hiába futsz!Egyszer utolérlek.-mondta vészjóslóan,és úgy sejtem,talán két méter köztünk a távolság.Minden erőmet bevetve futottam.
-Makacs leány!Előbb-utóbb úgyis megöllek! 
-Hagyjon békén!-miért,miért üldöz?Mit akar tőlem?És a legnagyobb kérdésem...miért ölte meg a szüleimet?Már a gondolatra is még jobban eleredtek a könnyeim.valahonnan zúgást hallottam.Mintha tenger,de legalábbis valamilyen víz lenne a közelben.Hirtelen nem volt több fa.nem volt föld alattam.Előttem a város szennyvízcsatornája.és ami a legrosszabb:épp kilométeres sebességgel száguldottam lefelé.A halálom felé.A szennyvízcsatornába.Mégsem az a fickó fog megölni.Az emberek,azzal hogy több éve ide folyatják a vizeket.hát itt ér véget az életem.már úgy sincs sok értelme család nélkül.Ezekkel a gondolatokkal estem be a vízbe.Még hallottam,hogy elkiáltja magát a “kendős valaki „ : -Hagynod kellett volna magad.Így szenvedni fogsz miközben meghalsz.-A többit már nem értettem.Épp a fuldoklásommal voltam elfoglalva.Éreztem,ahogy a víz a torkomba folyik.és nem tehettem ellene semmit,hiába úsztam jól.Lassan elvesztettem az irányítást a testem és az agyam fölött.Lecsukódtak a szemeim és meghaltam.Vagy ezt szerettem volna.De nem így történt. 
-------------------
Ami igazából történt
Egy madár szállt le Lucy teste mellé,kit a víz kidobott.A madár szárnyai azt a látszatot keltették,nem is igazi szárnyak.Inkább égő tűz.A teste arany-,sárga,és vörös színű volt.Ez a madár volt A Főnix.A halhatatlanság megtestesítője.Az a madár,mely 15 294 évig él,majd meggyújtja magát s a fészkével együtt elég.A hamvaiból ujjá éled és ez megint kezdődik előröl.De most nem ez történt.Ennek a madárnak is itt volt már az ujjá éledés ideje.De.ő bemászott Lucy torkába(előtte persze összement),és ott bent felgyújtotta magát.Lucyval együtt.Ennek eredménye az lett,hogy a madár összeolvadt Lucyval.És vele együtt kezdett új életet.Lucy,mint a Főnix lánya,a Főnix erejének örököse. 
-------------------
Hirtelen azt vettem észre,hogy lélegzem,Gondolkozom.Dobog a szívem.Élek.Nem haltam meg.Nem fulladtam meg.Azt hiszem,valahol mélyen ezt akartam.Füstszagot éreztem.De sehol nem volt tűz,mikor körülnéztem.Mindegy.Csurom víz voltam,ez nekem most épp elég volt.Nagy nehezen felálltam és elindultam haza.Mikor kinyitottam az ajtót,Rose rögtön leteremtett. 
-Mégis hol voltál?Mi történt,Jézusom,csurom víz vagy!Menj fel a fürdőbe és fürödj meg NAGYON meleg vízben!Utána kapj fel valamit és gyere le!Gyerünk!-próbált dühösnek tűnni de láttam hogy féltett és aggódott.Hah,de jól esett a meleg víz.Gyorsan felkaptam valamit és lesiettem. 
-Mesélj,hallgatlak!-mondta Rose.
-Én nem tehetek kivételesen semmiről!Miután bevásároltam,egy kicsit bementem az erdőbe és... 
-Ilyenkor,este,Lucy!?Mostantól csak nappal engedlek el!-ha nem küldtél volna el,el sem megyek,gondoltam. 
-Igen,eddig még az én hibám,sajnálom.De utána ahogy mentem,hallottam egy hangot,megkérdeztem hogy ki az és az a férfi volt,aki megölte apát és anyát.Futottam,sokáig,közben fenyegetőzött,de én nem álltam meg.Aztán hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj.És beleestem a város szennyvízcsatornájába.Mikor beleestem,azt hittem,megfulladok.De felkeltem.Addigra a víz már kisodort a partra.Nem tudom miért,de hamu és füstszag volt körülöttem.De ez nem lényeg. 
-Jaj istenem,Lucy!-és magához ölelt.Jó volt érezni,hogy biztonságban vagyok.De meg akartam halni.Vagy megbosszulni a szüleim halálát.Bármi áron.Másnap reggel,mikor kinyitottam a szemem,sajnos minden eszembe jutott.Hogy a szüleim meghaltak.Hogy a kendős valaki majdnem megölt.Hogy majdnem megfulladtam.Nem tudtak békénhagyni e gondolatok.A legjobb az volt amikor aludtam.Az édestudatlansàg megnyugtatott.Legalább akkor nem emlékeztem.Viszont mielőtt elaludtam,az volt a legrosszabb.Csak forgolódtam,sírtam,nem bírtam aludni.Felültem az ágyamon,megdörzsöltem a  szemem és felkeltem.Felkaptam magamra egy köntöst,és lebattyogtam a lépcsőn.
-Jó reggelt!-csak Rose volt bent,és valamit főzött.
-Jó reggelt!Edward már elment dolgozni mert előbb elhívták.Lesokkolta a tegnapi esemény.Azt mondta,ezen a héten még ne menj iskolába.Veszélyes is lenne,és nem is bírnál figyelni.
-Köszönöm.Tényleg nem tudnék.-halványan elmosolyodtam.
-Na én a tegnapi eseményekből tanulva ma háziőrizetben leszel-és kacsintott egyet.
-Ezt úgy érted,hogy nem mehetek sehova?Ez nekem nem büntetés.Amúgy sem mentem volna.-Gondoltam.De a biztonság kedvéért bezárom az ajtót.Se ki,se be.
-Jóh.
-Tessék!És mielőtt megkérdezed,hogy mi ez,gofri.Kicsit rosszul sikerült.-és elém rakott vagy öt gofrit.
-Jól néz ki,miért mondod?-kérdőjeleztem meg.
-Miután megkóstoltad,utána mondj vélemènyt.-megkóstoltam.
-Hmm,ez isteni!
-Akkor örülök!Szerintem egy kicsit itthagylak,tegnap nem sikerült vásárolni,nem igaz?
-Lehet valahol az erdőben megtalálod a szatyrot.Sok szerencsét!
-Valaki jó kedvében van!Kérsz valamit a gofrihoz?
-Nem,köszi.
-Akkor megyek is.Ha valami baj van,megvan a telefonszámom,ha tovább maradok,szólok.
-Oké!Szia!-hallottam ahogy becsapódik az ajtó.Elment.Én meg megint egyedül maradtam.Megettem  a gofrikat aztán fogat mostam és átöltôztem.Egy ideig töprengtem hogy mit csináljak,aztán bekapcsoltam a gépet és írtam egy emailt Kirának,a legjobb barát nőmnek,hogy csak egy hét múlva jövök suliba.De gondolom csak délután nézi mert neki iskola van.Készenlétbe tettem a gépet és leemeltem a polcról egy könyvet.Ami az Alkonyat volt.Bár horror,és nekem mostanában elég sok horrorban volt részem,azért elkezdtem olvasni.Úgy egy óra múlva nyílt az ajtó,gondolom Rose jött meg.
-Szia!-kiabáltam le neki.
-Szia,Lucy!Hívott a főnököm,azt mondta,hogy be kell mennem és csak este érnék haza.-mondta-Elengedsz?
-Persze,menj csak,én elleszek.
-Köszi!Vettem egy étteremben vacsit meg ebédet,beteszem a hűtőbe,csak tedd be a mikroba.Akkor én megyek,is,a főnököm eléggé sürgetett...
-Szia,jó munkát!
-Szia megint!-ééééés elment.Szegény,mindig csak dolgozik Edward bácsival együtt.Na mindegy,tovább olvastam az Alkonyatot.Bella épp készült leugrani a szikláról,amikor megkordult a gyomrom.Bella,az ugrással még várnod kell.Lementem és belenéztem a hűtőbe,hogy mit kaptam.Húsleves és pörkölt.Betettem a mikroba és vártam,hogy kihűljön.Nekiláttam.Finom,nem tudom,milyen étterem,de finom volt.Hirtelen szédülni kezdtem,fájt a fejem ,hányingerem volt és égett a bőröm.Lehet beteg leszek?Bevettem egy gyógyszert és lefeküdtem aludni.Hamar elnyomott az álom kivételesen.Ha beteg vagyok,mindig gyorsan elalszok.Mire felkeltem,7 óra volt!Hihetetlen.Valami furcsa érzésem támadt.Mindha lenne rajtam valami felesleges vagy én nem tudom.A rosszullét viszont elmúlt.De a hátammal volt valami.Mintha valami lenne rajta.Bementem a fürdőbe ahol volt egy tükör és habozás nélkül belenéztem.Azt hittem,elájulok!Egy...egy..egy szárny volt a hátamon!Arany-sárga-vörösszínű!És olyan volt mintha égő tűz lett volna,de nem  volt sem tűz forró,és megfogható is volt.Megpróbáltam mozgatni.Mozgott!Hozzám tartozott!Az én hátambòl nőtt ki!Úristen!Ez csak egy álom!És ha kinyitom a szemem,felébredek.De akármennyire csipkedtem magam,nem történt semmi.Óvatosan megmozgattam.És erősebben.És..és felemelkedtem!Repültem.Egy kicsit elkormànyoztam magam.Sikerült.Megpróbáltam kirepülni a fürdőből,aztán le a lépcsőn.A konyhában találtam magam.Jézusom.Vajon van ennek valami köze a füstszaghoz?Mindegy.Most nem ez a lényeg.Repültem!!!!Szárnyam volt!Vis***epültem a szobámba és kinyitottam az ablakot.Nagy levegőt vettem.Ha sikerül,sikerül.Ha nem,nem,lezuhanok.Alig veszthetek valamit.Kiröppentem.A levegő hideg volt,szinte csípett,ráadásul kabátot sem vettem fel.
-Kéne ide egy kis tűz-mondtam csak magamnak.De ekkor  tűz  jött  ki számból.Valóságos tűz!Mégegyszer kimondtam:tűz!És megint.Na jó ez kissé félelmetes.Ráadásul közben repültem,ezt se felejtsük el.Felrugaszkodtam és magasabbra repültem.Sikerült.
Nem akartam elhinni.Képtelenség.Repültem és tüzet okádtam!Vis***epültem a szobámba és becsuktam az ablakot.
-Na akkor szárnyak,tűnjetek el!Süketek vagytok?Most!-beszéltem szárnyaimhoz.
-Na jó koncentráljunk.AmmmmmmmAmmmmmmm,nem működik!-ha valaki hallott volna,fogyinak néz.Becsuktam a szemem és a szárnyaimra koncentráltam.Elképzeltem hogy eltűnnek.Kinyitottam a szemem és megnéztem hogy ott vannak-e.Eltűntek.Megint becsuktam aszemem és elképzeltem hogy visszajönnek.Es....visszajöttek.Ez remiszto!Épp eltűntettem őket újra mikor nyílt a bejárati ajtó.Épp időben.

-Szia Lucy!-jött egyszerre két hang,feltételezem Edward bácsitól és Rose-tól.Leszaladtam az emeletről.
-Sziasztok!Azt hittem,elnyelt titeket a föld!-köszöntem.
-Sajnáljuk hogy későn jöttünk.Csak a munka...-kezdett magyarázkodni Edward bácsi.
-Semmi baj-szakítottam félbe-én elvoltam.-és ez igaz is volt.Voltam én meg a szárnyaim.
-Vacsiztál már?-kérdezte Rose.
-Nem,titeket vártalak-hazudtam.
-Na akkor menj kezet mosni én meg addig melegítek.
-Oké!-szaladtam is fel a lépcsőn.Hah,eddig művészien alakítottam,Nobel-díjat nekem.Talán nem vették észre,hogy végig remegett a hangom.Megmostam a kezem és szaladtam le.
-Gyere!Látom,azért az ebédet befaltad-kacsintott rám Rose.
-Be-értettem egyet.leültem az asztalhoz és elkezdtem volna enni a tejfölöd tésztát,ha nem égettem volna le a nyelvem.
-Áúúúhúú-üvöltöttem fel,mint egy farkas.
-Kellett neked ilyen mohónak lenned.Ebből pedig az következik,hogy már régóta éhes vagy.-most hogy mondja,tényleg éhes voltam.Rosenak fantasztikus a logikája.Azt is tudja,amit én nem...Közben hallottam ahogy Edward bácsi kuncog.Már régóta nem hallottam nevetni.két napja.Ami nála rekordnak számít.Mert minden nap legalább 3-szor elneveti magát.Meg tudom érteni.Megvártam,amíg kihűl és utána kezdtem el enni.De akkor farkasétvággyal.
-Látom ízlik-jegyezte meg cinikusan Rose.
-Őhőm-nyögtem ki,hisz tele volt a szám tésztával.Ők már megették nem tudom mire vártak.Ja,lehet hogy rám?Mindegy.
-Utána megnézünk egy filmet?Most megy valami íjászos,ahol lövöldöznek....-próbálta Edward bácsi körülírni “A zöld íjász „ -t.
-A szöld ílászja gondojsz-böktem ki a szavaimat.Mert ugye még mindig tele volt a szám.Nem tudom mennyit lehetett belőle megérteni.
-Ja igen arra,ha azt mondtad hogy Zöld íjász...-mondta.
-Válaszolok Lucy helyett:nézzük meg Edward bácsiiiiii-vinnyogott Rose.Én meg az összes tésztát kiköptem,annyira kellett nevetnem.
-Na jó inkább hagyunk enni.Légyszíves majd elpakolsz,addig mi nézzük a TV-t-kérdezés nélkül otthagytak a tésztáimmal.és persze,hogyne,TV-znek.De akkor miért hallottam bizonyos “cuppogásokat „ ?Brr,kirázott a hideg.Inkább befogtam a fülem a fülem,megedtem a tésztáimat,aztán elmosogattam.Direkt elkezdtem trappolni,hogy,tudják,mikor kell abbahagyni a csókolózást.
-Na végre jössz!indítjuk a filmet-phersze,szerintem nem igazán vártátok,hogy jöjjek,pff.De gondolatelterelésnek jó lesz a film. Leültem és néztem,ahogy Oliver segítségével Sarah meghal és így tovább.mire feleszméltem,már másnap reggel volt 10 óra.Felültem az ágyamon.Egy papír volt a kisszekrényemen:
Jó reggelt!
Elmentünk dolgozni és valószínűleg(bár nem biztos)megint csak este jövünk haza.A reggeli(palacsinta)a hűtőben,melegítsd meg,a vacsora és az ebéd szintén!
Puszi:Rose és Edward “bácsi „ 

Na megint itt hagytak.De ez most nem is baj.Tervem van a mával.Hiperszupergyorsan felöltöztem,ette,fogat mostam és szaladtam az erdőig ahol a “kendős valaki „ rám támadt.Ott igyekeztem elővarázsolni a szárnyaimat.Tényleg nem csak egy álom volt a tegnap.A szárnyaim is előjöttek.Kicsit megmozgattam őket és felemelkedtem.Csodálatos volt fentről nézni ezt a gyönyörű erdőt.Mely egyben rémisztő is volt.Nekem.Elrepültem a szennyvízcsatornáig.A füst és a hamu még mindig ott volt.Hiába fújt a szél.Hiába Volt azóta vihar.Mintha nem lehetett volna elpusztítani.

Körülnéztem.Nem volt a közelben senki.Belemarkoltam a hamuba.Nem tudtam,hogy kerülhetett oda,de egy biztos.Köze van ahhoz,hogy szárnyaim vannak...Elkezdtem morzsolgatni.Hirtelen felgyulladt és többszáz szikrára esett szét.Felemeltem egy  marékkal nem tudom honnan,de előszedtem egy zacskót(ne kérdezzétek,hogy került oda)és beleszórtam az adag port.Azt terveztem,hogy majd odaadom a kémiatanárnak.Hirtelen egy hangra lettem figyelmes a hátam mögül.Megfordultam.Egy öreg néni állt előttem.
-Te jó ég!Ezek szerint te vagy a...
-Ki maga?-gondolom elég félelmetes lehettem a szárnyaimmal.
-Én,én,nem fontos ki vagyok én.Viszont...te nem Lucy Diamond vagy?-némán bólintottam.Honnan tudja a nevem?-gondolom,azon töprengsz,ki vagyok én,hogy tudom a neved.Én az az ember vagyok,aki elmagyarázza,miért vannak szárnyak a hátadon.-megszólalni nem bírtam.
-Valamit tudnom kéne róluk.Mi van velük?Miért kerültek a hátamra?
-Mindenre választ kapsz,de először tüntesd el őket és kövess-követtem.Meggyőzően mondta,elhittem neki.Eltüntettem a szárnyaimat és mentem utána.Rövidesen egy kis házhoz értünk.Fából épült,egyszobásnak nézett ki,nem tudom,hogy férhetett el benne a néni.
-Érezd magad itthon!-köszöntött-kérsz valamit?
-Nem köszönöm!
-Akkor itt az ideje,hogy mindent elmondjak.Először is a nevem Elisabeth  Darlen.Amik pedig a hátadon vannak,azok egy Főnix szárnyai.
-Maga őrült.Ilyen madár nincs is,hogy Főnix.Csak egy kitalált szent madár.Nem létezik.
-Akkor mivel magyarázod azokat a szárnyakat a hátadon?És azt hogyha,kimondod,hogy tűz,akkor tűz lövell ki a szádból.Ne szólalj meg.Felesleges.Ez az igazság.Ismertem azt a madarat.Kislánykoromtól kezdve.Egyszer sétáltam a szennyvízcsatorna melletti kis szigeten.Ott láttam először.Azóta pedig minden héten egyszer meglátogatott.Igen,nem rég volt az ő újjáéledésének az ideje.Előre látta,hogy meg fogsz halni.Ezért választott téged.Eggyéolvadt veled.Hogy megmentsen.És hogy örökké élj.Többezer évenként elporladsz és újjáéledsz.Ez egyszerre átok és ajándék.Az ajándék a képességek,amiket birtokolsz,és átok,mert minden ismerősöd meghal és egyedül maradsz.
-Elég!Nem akarom hallani.Ez az egész egy hü.lyeség.Hagyjon békén!-és kirohantam a házikóból.Még hallottam,ahogy utánam kiáltja:
-Ha kérdésed van,itt mindig megtalálsz!
Futottam ki az erdőből.Nem tudom,miért,talán féltem,hogy ez az igazság.Hogy ez igaz. Féltem,hogy egyszer utolér és szembesülnöm kell vele...

 Elértem a Edward bácsiék házáig.Szó nélkül kicsaptam az ajtót és berohantam.Hallottam egy hangfoszlányt Rosetól:Szia!Nem tudom,miért,egyszerűen nem volt kedvem válaszolni.Becsaptam az ajtómat és bezártam.Hallottam,ahogy kiáltja a nevem,de nem voltam hajlandó előjönni,pedig szégyelltem.Tudtam,hogy rettentő udvariatlan voltam,de meg kell érteniük,hogy menekülök,bujdosok.Az igazság elől.Pedig egyszer szembesülnöm kell vele.Hogy egy szörnyeteg vagyok.Felültem az ágyamra és megnéztem a naptárat.Még ez plusz 5 nap és suli.Nem éreztem magamat késznek rá.Semmire sem voltam kész.Csak lógtam a levegőben,mint akit ottfelejtettek.Rászántam magam és betettem a táskámba egy jegyzetfüzetet,,egy tollat,meg a maradék életerőmet és elindultam Katy-hez,a legjobb barátnőmhöz.Aki miatt nem lehettem ott,hogy megvédjem a szüleimet a “kendős valaki „ -től.Kinyitottam az ajtómat és lementem a lépcsőn.
-Lucy,valami baj van?-ha tudná hogy igen,rengeteg minden bajom van:a szüleim meghaltak,én egy főnix vagyok(nah persze),a gyilkos biztosan fog még keresni és hogy az a néni bedilizett és rémisztget.Nem,nem mondtam el neki.
-Igen,elnézést a viselkedésemért csak eszembe jutott valami és kissé feldúlt vagyok.
-Segíthetek valamiben?
-Nem köszi.Elmehetek a leckéért Katy-hez?
-Persze,menj csak nehogy lemaradj.
-Oké,köszi,szia!
-Szia!
Kiléptem az ajtón.Hűvös szél csapott meg nagy erővel.Már elkezdett sötétedni,pedig még nem volt olyan késő.Csak ősz,aki nem tehet róla,hogy sötét.Elindultam.Legszívesebben repültem volna,de fényes nappal semmiképpen nem akartam,mert félő,hogy a nénihez hasonlóan valaki megint bedilizik a látványtól...Mentem rendületlenül.Egyszer csak,mintha valaki követne,lépéseket hallottam a hátam mögött.Késő lenne elrepülni?Mi van,ha csak arra megy amerre én.Viszont senki nem volt a környéken.Kockáztattam és megfordultam.Szemeim kidülledtek,szívverésem rettentő gyors ütemre váltott,szívem a gyomromban dobogott,a hasam pedig elkezdett görcsölni.Mert nem más állt előttem,mint......a kendős valaki a maga személyében.
-ÁÁÁÁ!Hagyjon békén!Mit akar tőlem?-futottam el ordítva.De gyorsabb volt,befogta a számat és egy kézzel megfogta mind a két csuklómat.
-Majd ráérsz megtudni.Hahahah-nem tudtam eldönteni,hogy ez sátáni kacaj vagy valami másfajta.Csak ennyit tudtam,hogy rettenetesen féltem.A gyomrom görcsben volt,de most méginkább összehúzódott.Nem menekülhettem.Tudtam.A következő pillanatban már össze volt kötve a szám és egy kendővel bekötve a szám.És mégcsak a környéken sem volt senki.Elvonszolt az autóig,ami,feltételezem,az övé volt.Vagy lopta.Rúgtam-kapálóztam,de nem engedett el.Kinyitotta a csomagtartót és belökött rajta.Én beestem,aztán rám zárta a csomagtartót.szólalni sem bírtam,hangot képezni meg aztán főleg nem.Egyetlenegy dolgot tudtam képezni:könnyeket.aztán egy képzeletbeli villanykörte gyúlt ki a fejem felett.Megvan!(Az titok,hogy mi van meg)Mentünk,részemről nem tudtam,hova.Talán még a kendős valaki sem tudta.Nem tudhattam.Nem tudom hol,de egyszer csak megállt a kocsi.Kinyitódott a csomagtartó és megláttam a kendős valakit.Kiráncigált a csomagtartóból és talpra állított,majd becsapta az ajtót és elkezdett ráncigálni.Meg-megbotlottam,de...elkapott.ha tudnám miért,mikor a halálomat akarta?Rejtély.Igyekeztem ezzel nem foglalkozni.A tervemre koncentráltam.Körbenéztem.egy erdőben voltunk,de nem abban,ahol majdnem meghaltam.egy barlangot véltem felfedezni,arra rángatott.Én nem ellenkeztem,hagytam hogy vezessen,halál nyugodtan.Hirtelen én voltam a béke.A nyugodtság.Csak a boldogság nem.Az nem voltam.Bementünk a barlangba.Egészen be,a legmély&am

Oldal: Hogyan mAz én történetem,avagy A Főnix lányaűködik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
A Főnix lánya - © 2008 - 2025 - sztoriim.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat